Szisztolé és Diasztolé - gondolatok a Geni hétvégéről

Egyre népesedő közösségünk nem csak évközben tevékeny. Eljön a nyár és a legtöbb ember talán azt hiszi, hogy az egyetemista sorozatokkal és sok alvással rehabilitálódik a vajúdó, 9 hónapos tanítás után. Nem úgy a legtöbb Genis! Gyerektábor, Tinitábor, Pulzus tábor… Mind segítő kezekre szorulnak. Ez az „adásnak” az ideje. Szisztolé, amikor hálával telve erőt, bátorítást és igét pumpálnak másokba közösségünk aktív tagjai. Ezek áldott alkalmak és Isten gyönyörködik ezekben. Azonban a mi testünk is jelzi mi ennek a ciklusnak a második fázisa. Diasztolé. Elernyedés. Üresség. Áldott az, aki ad, és áldottan fog megüresedni. Ez nem baj, ez így természetes. De ez egy másfajta üresség. Egy olyan üresség, ami tele van vágyódással. Itt érkezünk meg a Geni hétvégéhez!

Már harmadik éve, hogy a Geni ifi nyár végén összegyűl, hogy együtt élje meg diasztolés időszakát. Általában fáradtak vagyunk, de mint mondtam, más ez az üresség. Hiszen tele vagyunk a közösségünk, az elcsendesedés, a nevetés, a társasjátékozás utáni vággyal. Itt nem várunk el semmit és nem zárt ez az alkalom. Az „újoncok” már velünk vannak! A program lassan rituális: batyus étkezések, közös főzések, minden nap egy elcsendesedés és sok éneklés, játszás, mély beszélgetés. Kialakulnak nagy és kis körök. Vannak sírós összetörések, melyeket egy erős lelki-fröccs követ és vannak nevetős ventilálások.

Majdnem 40-en gyűltünk össze idén, hogy feltöltődjünk. De mivel is? Hisz többnyire diasztolés állapotunkban érkezünk Lesre, a Mahanaim táborba… Bebizonyosodott, hogy azzal, aki az ige szerint ott van, ha ketten vagy hárman összegyűlnek. Hát még ha negyvenen! Különben hogyan élhetnénk át a csodát? Hogy lehetne az, hogy bár batyusak a reggelik, a vacsorák, az első perctől nem volt se enyém, se tied, csak miénk. Miért szervez a közösség a végzőseinek extra ballagást (Genis diplomával!), ha már volt egy az egyetemen? Miért akarna bárki Chilli con Carne-t főzni ennyi emberre, ki akarná a másik elé vinni a tányért, csak úgy?! Miért adom oda a gitáromat valakinek, akit 12 órája ismerek, miért adom oda a társasomat, miért beszélek a nyaramról, miért nyögöm el egy ekkora csoport előtt a fájdalmamat, ha nem azért, mert „NAGYOBB VAN OTT” velünk, mint az ürességünk. És ezáltal töltődünk. Isten az erő, a közösség a töltőkábel, melyre mind rácsatlakozunk és 46-50 óra alatt újra szisztolés állapotba kerülünk, készen, hogy adjuk tovább, amit kaptunk.

S ezen felül még ajándékokat is kaptunk. Erős kezeket! Voltak emberek, akik a tavalyi évben extrán szisztolés munkát végeztek és természetszerűen elfáradtak. Viszont a közösség lát és hall, ezért idén más emberek vették át a helyüket. A hétvégén kapott helyet a tisztújítás is. A staféta megy körbe, egyik testvér felemeli a másikat. A lányköröket szervező, erős kéznek KOCSIS BERNI-t kaptuk ajándékba, míg fiúkört GUTI ZSOMBOR fogja összefogni. A diakóniához szükséges halló fület és nyitott kezet BÍRÓ KINGA személyében adta nekünk az Isten, míg a születésnaposaink megünnepléséért szorgoskodó kéz már második éve BEREI DÁVID keze lesz. S az összekulcsolt kész, az odafigyelő koordinátor, mely mindezt békében tartja össze, az ERDEI VIRÁG keze lett.

Nos, így telt a 2022-es Geni hétvége!

Balról jobbra: Erdei Virág, Guti Zsombor, Berei Dávid, Kocsis Berni, Biró Kinga

Kedves testvér, aki most olvasod ezt az írást. Ebben az írásban nem tudom neked teljesen átadni a hangulatát sem a közösségnek, sem a hálának, sem az örömnek, amit a hétvégén éreztünk. Viszont várunk szerda esténként 19:30-tól az ifikre, hogy légy a közösségünk tagja és akkor majd megérted. Megígérem!

73 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése