Az interneten már több TedX.talk videót láttam, így amikor a Pulzus meghirdette az első Pulzus.talks eseményt, melynek témája a Jelenlét volt, azzal a hozzáállással indultam el szombat reggel, hogy lesz ott egy jó társaság, lesznek előadók, akik megmondják a tutit, hogy mit rontok el, hogy mik a lépések egy teljesebb élet felé.
Ha most visszagondolok eszembe jut a kávé illata, a terem sárgás, türkizes színei, az asztalok, akik csupa mosoly embereket láttak vendégül. Találkoztam, beszélgettem, teáztam, ebédeltem (ami igazi gasztroélmény volt), örültem azoknak, akiket ismerek és azoknak is akiket (akkor még) nem. Összegzés képpen a körülmények mind egy profi és lelkes szervezést tükröztek. Na de a tartalom?
Csalódtam. Senki nem mondta meg, hogy mi a problémám és senki nem mondta meg szigorú szülő módjára, hogy hogyan tehetném jóvá az elrontottakat. Helyette négy ember mikrofont ragadva „pulzustalk“-olt azaz beszélt (talk) arról, ami benne lüktetett (pulzus). A fizikus, a pedagógus, a színész, a lelkész, mind bevont egy olyan lüktetésbe, amelyben eléd dobja a csalit, és legbelül érzed, hogy itt most lelepleződés következik, de abban a pillanatban az előadó szelíden félreáll és hagyja, hogy te „légy jelen“ a gondolataidban. Nagy bölcsességre vall ez! Egy-egy előadás után szívesen fogadott minden előadó, akihez odamentem a kérdéseimmel és kételyeimmel. Nem adtak ők receptet, csak bizonyságtételt tettek és utána visszatereltek a gondolataimhoz, azt sugallva, hogy: „örülök ha segíthettem az újjáélesztésben, de az életben maradás már rajtad áll! “
Röviden? Ez volt nekem a Pulzus.talks! Újjáélesztés, bekapcsolódás egy lüktetésbe, egy közösségbe. Sokkal üdébb volt, mint ahogy leírom, de nekem az a nap formálódás volt és bár kérdéseim még vannak, örömmel jelentem: LÜKTETEK!
Írta: Visky Miriam